oboa
oboa – ‘két nyelvsípos, magas hangú fafúvós hangszer’.
A német Oboe átvétele latinosított szóvéggel. Forrása a francia hautbois [oboa], tkp. ‘magas (hangú) fa’ a latin altus (‘magas’) és késő latin buscus (‘erdő, fa’) nyomán; utóbbi a latin buxus (lásd bukszus) hangátvetéses változata.
