óh
óh – ‘‹indulatszó fájdalom, szomorúság, vágyódás, máskor kérés, sőt akár csodálkozás, öröm kifejezésére›’. Alakváltozatok: oh, ó.
Önkéntelen hangkitörésből keletkezett, úgyszólván nyelvek feletti indulatszó, a klasszikus és élő nyelvek legtöbbjében megtalálható azonos vagy nagyon hasonló alakban. Lásd még óhajt.
