okvetlen
okvetlen – ‘feltétlenül’. Származékai: okvetetlenkedik, okvetetlenkedés.
Az elavult okot vet (‘ellenvetést tesz’) kifejezésből előbb okvetetlen (‘ellenvetés nélkül’) alak keletkezett; ez maradt meg az okvetetlenkedik (‘akadékoskodik’, tkp. ‘minden ellenvetést elutasít’) származékban. Utóbb ez a forma egyszerejtés révén egyszerűsödött, akár az elegedendő ⇨ elegendő esetében. Lásd még ok.
