ómega
ómega – ‘a görög ábécé utolsó, eredetileg ó hangértékű betűje’; ‘a vég, az utolsó’: Jaj én vagyok az ómega s az alfa (Babits).
A görög ó mega (‘nagy o’) megnevezés az egyszerű, rövid o (lásd omikron) szóval áll szemben annak alapján, hogy az ~ (eredetileg) hosszú magánhangzó, s talán azért is, mert írásos (kisbetűs) képe voltaképp a rövid o megkettőzése.
