orr
orr – ‘a szaglásnak a száj fölött kiemelkedő szerve’; ‘állat hasonló szerve’; ‘‹tájnyelven› csőr’: gólyaorr (növénynév); ‘szaglás, szimat’: jó orrom van; ‘előreugró rész, előrész’: cipőorr, hajóorr. Származékai: orrol, orront.
Az ~ eredetibb or alakja ősi örökség a finnugor korból: osztják uor (‘parti hegyvonulat’), votják vir (‘domb’), finn vuori (‘hegy’). A magyar szó eredeti jelentése is ‘kiemelkedés’ volt, s így vonódott át az arc legkiemelkedőbb részére. Az r kettőződése intervokális úton, toldalékos alakokban következett be: orotok ⇨ orrotok ⇨ orr. Lásd még orja, ormótlan, ormány1, orom.
