öl1
öl1 – ‘életétől megfoszt’: embert öl, disznót öl; ‘halált okoz’: ez a méreg gyorsan öl; ‘gyötör’: Nem hagyta cselédit – ezért öli bú – (Arany); ‘ráfordít, áldoz’: sok pénzt ölt az építkezésbe. Származékai: ölés, ölő, öldös, öldököl, öldöklő, öldöklés.
Ősi örökség a finnugor korból: vogul eli- (‘ölni fog’), osztják uel, votják vij- (‘öl’). Lásd még üldöz.
