ős-
ős- – ‹összetételek előtagjaként› ‘eredeti, a kezdetektől való’: őslakosság, őshaza, ősnyelv, ősember; ‘igen régi, a legkorábbi’: ősvilág, őslény, őskor, ősember; ‘legelső’: ősbemutató, őskiadás; ‘eredeti állapotban megmaradt’: őserdő, őspark.
Az ős ezekben a szavakban jórészt a német Ur- összetételi előtag megfelelője, pl. Uraufführung (‘ősbemutató’).
