ösztön
ösztön – ‘élőlény veleszületett belső késztetése a lét- és fajfenntartás céljából szükséges viselkedésre’: ‘ember nem tudatos megérzése, sugallata’: ösztöneire hallgatva elutasította az ajánlatot; ‘‹régen› ösztönzés’: ösztöndíj; ‘‹tájnyelveken› ösztöke’.
Szláv eredetű szó: szerb-horvát, ostan, szlovén osten, szlovák osteň (‘hajtóbot, ösztöke’). A magyar szó hangrendi illeszkedéssel és labializációval nyerte el mai formáját: osten ⇨ eszten ⇨ ösztön. Mai jelentésköre a szó átvitt értelmű használata folytán fejlődött ki.
