parázs
parázs – ‘égő fa, szén stb. izzó maradéka’; ‘‹melléknévként› heves’: parázs veszekedés. Származékok és kapcsolt szavak: parázslik, parázsló; parázsol.
A szócsalád voltaképpeni alapja a régi parázsol (‘pörköl, ránt’) ige; ez szláv eredetű: szerb-horvát, szlovén pražiti, szlovák pražiť (‘pörköl, ránt’); a szóeleji mássalhangzó-torlódást ejtéskönnyítő hang oldotta fel. A ~ későbbi elvonás.
