porta
porta – ‘kapu ‹nagyobb épületen›’; ‘középület bejáratát ellenőrző személyzet fülkéje’: a kulcsot add le a portán; ‘lakóházas telek; valaki háza, házatája’: az én portámon én vagyok az úr; ‘‹régen› a török szultán udvara, kormánya’: a magas Porta. Származéka: portás.
A latin porta (‘kapu, ajtó, bejárat’) átvétele; ez etimológiai kapcsolatban áll a portus (‘kikötő’) szóval, amely szintén bejárat, átjárás a vízről a szárazföld felé; germán rokonaik a német Furt, angol ford (‘gázló, átjáró’), skandináv fjord (‘tengeröböl’), s kapcsolatos a görög porosz (‘rév, gázló, átjáró, nyílás’) szóval is. Lásd még portál.
