praktika
praktika – ‘fogás, fortély, mesterkedés’. – praktikus: ‘gyakorlati, a gyakorlatban jól felhasználható, jól kezelhető ‹dolog›’; ‘jó gyakorlati érzékű, élelmes ‹személy›’. – praktikum: ‘célszerűség, gyakorlatias dolog’; ‘‹régebben› iskolai gyakorlat’. – praktice: ‘gyakorlatilag’. – prakticizmus: ‘csak a gyakorlati használhatósággal, a haszonnal törődő felfogás, eljárás’. – prakticista: ‘a prakticizmus vallója’; ‘‹melléknévként› a prakticizmus alapján álló’.
Nemzetközi szócsalád a görög praktikosz (‘tevékeny, tetterős, ügyes’) nyomán, latin megfelelője (practicus) közvetítésével, a prasszó, tkp. prak-szó (‘cselekszik’) igéből. Lásd még pragmatika, praxis.
