ró
ró – ‘‹vonalakat, jeleket, betűket› bekarcol, bevés’; ‘feljegyez ‹berótt vonalakkal›’: felró; ‘‹utat, területet› bejár’: az utcákat rója; ‘‹adót, kötelességet, büntetést› kivet, kiszab’; ‘rosszallását fejezi ki’: megró. Származékai: rovás, rovó, rovott, rovátkol, rovátka, rovátkás.
Ősi örökség a finnugor korból: osztják rogatta (‘egy darabot levág’), cseremisz roem (‘vág, vés’). A ‘vés’ alapjelentésből a továbbiak annak alapján érthetők, hogy sokáig a tartozások vagy a jószág számontartása, az adó kivetése fapálcákba vésett rovátkák útján történt. A ‘bűnéül felró’ az adósság felrovására utal, s ebből adódik a megró, megrovás, iskolai rovó. Az utcát rója kifejezés annak emléke, hogy az adókivetők utcánként vették sorra a portákat, s a rovás alapján állapították meg vagy hajtották be az adót. Lásd még ravatal, rovancs, rovar, rovat.
