salagvárda
salagvárda – ‘menlevél’.
A késő latin salvaguardia (‘kiváltságlevél, oltalomlevél’) magyarosodott formája a latin salvus (‘ép, sértetlen, megmentett’) és középkori latin guardia (‘őrizet’) elemekből; az utóbbi germán vendégszó, az angol ward (‘őrizet’) és német Warte (‘őrség’) rokonságából. A magyarban a v kiesése szabályszerűnek mondhat, így lett a latin salvia magyar folytatása a zsálya. Elavult szó.
