serte
serte – ‘erős, kemény szőr ‹főleg vaddisznóé›’; ‘rövidre nyírt, erős szálú haj’.
Valószínűleg a szőr származéka olyan denominális -te képzővel, mint a pacsirta szóban; a sz ⇨ s hangváltozásra példa sző–sövény, szem–sömör. Más nézet szerint ótörök jövevényszó: csuvas sart (‘sörte, kefe’); ennek gyengéje, hogy nem ad magyarázatot a szóvégi -e-re. A mai köznyelvben a sörte alak lett általánossá; a fenti első magyarázat szerint ez az eredeti alak, a második esetben utólagos labializáció eredménye. Lásd még sertés.
