sudár
sudár – ‘magas, egyenes ‹fa, emberi termet›’; ‘‹főnévként› karcsú fiatal fa; fa csúcsa’; ‘az árboc felső vége’: sudárvitorla.
A ~ sud- eleme a hangutánzó suhog régi, tájnyelvi suhod változatának rövidülésével jött létre, és így rokonságban áll a suvad, valamint a súg, sújt, sugár szavakkal is. A szó deverbális -ár képzője ugyanaz, mint a búvár, határ, kopár szavakban. A legkorábbi kimutatható jelentés ‘suhogós, csípős ‹vessző, pálca›’, ebből vonódott át a vékony, vesszőszerű fiatal fára, majd az emberi termetre.
