szalad
szalad – ‘fut’; ‘siet’; ‘menekül’; ‘‹helyiség› rendetlen állapotban van’. Származékok és kapcsolt szavak: szaladás, szaladozik, szaladgál; szalaszt, szalajt.
A ~ szal- tőeleme finnugor eredetű, és a rokonnyelvi szavak az állatok üzekedésével kapcsolatos jelentéskörben mozognak: zürjén tsuedni (‘felizgat’), udmurt tsuavnisz (‘koslat’). A magyar szótő a fentiekből bonyolult úton vezethető le. A ~ gyakorító, a szalajt, szalaszt műveltető képzés. Lásd még szilaj.
