szél1
szél1 – ‘levegő mozgása a szabadban’; ‘bélgáz’; ‘agyvérzés’: megütötte a szél. Származékai: szeles, szeleskedik, szellő, szellőzik, szellőzés, szellőztet, szellős, szellet, szellent.
Ótörök jövevényszó a csuvasos rétegből: csuvas sil, oszmán, azeri yel, tatár jil (‘szél’). Az átvett ócsuvas szó *sel, szel lehetett. A szélütés abból az ősi babonás hiedelemből ered, hogy a szélben rontó lények, betegséget okozó démonok (is) mozognak (lásd szélhüdik).
