személy
személy – ‘ember, egyén’: több személyre való; ‘drámai mű alakja’: játszó személyek; ‘egyedi mivolta, énje ‹valakinek›’: megállapodtak az elnökjelölt személyében; ‘ige cselekvője a beszélőhöz való viszonyában’: többes szám harmadik személy; ‘jogviszony alanya’: természetes vagy jogi személy; ‘személyvonat’: a nyolc tizenötös személlyel jövök. Származékai: személyes, személyeskedik, személytelen, személyi, személyiség, személyzet, személyzetis, személynök.
A szem származéka kicsinyítő, illetve ellátottságot kifejező denominális -ly képzővel (mint pl. lapály). A ~ fogalmát más nyelvekben is fejezik ki valamely testrésszel, az oroszban pl. a lico (‘személy’) eredeti jelentése ‘arc.’
