szillabikus
szillabikus – ‘szótagalkotó’.
Nyelvtudományi szakszó a latin syllabicus (‘szótagszerű, szótaghoz tartozó’) nyomán, a syllaba (‘szótag’) szóból; olyan mássalhangzóra vonatkozik, amely bizonyos helyzetekben magánhangzóként viselkedik, azaz más mássalhangzók társaságában szótagot alkot, mint pl. az l a cseh Vltava vagy az r a horvát Krk földrajzi névben. Forrása a görög szüllabé, azaz ‘szótag’, tkp. ‘egybefogott (dolog)’ a szün- (‘együvé’) és lambanó (‘fog, megragad’) elemekből. Lásd még silabizál.
