tábor
tábor – ‘katonai alakulatok ideiglenes szálláshelye’: tábori konyha; ‘sátrakból vagy barakkokból álló telep’: cserkésztábor, hadifogolytábor; ‘valamilyen szempontból összetartozó emberek csoportja’: az énekes rajongóinak tábora. Származékai: tábori, táborozik, táborozás, tábornok, tábornoki.
Török eredetű szó: oszmán-török tapkur, tabgur, krími tatár tabur (‘sánckaró-fal, szekérvár’). Valószínűleg honfoglalás előtti szójövevény; több kelet-európai nyelvbe a magyarból származott át. A hagyományos magyarázatot, mely szerint a forrás a csehországi huszita erődváros, Tábor neve lenne, illetve ezen keresztül a palesztinai Tábor hegyé, a szótörténeti adatok megcáfolták.
