tanya
tanya – ‘falutól távolabb eső, néhány lakóházból és gazdasági épületből álló kis mezőgazdasági település’; ‘pásztorok szállása’; ‘hely, ahol egyesek össze szoktak gyűlni’: a kocsma afféle művésztanya volt; ‘vadállatok búvóhelye’: farkastanya. Származékai: tanyás, tanyázik, tanyasi.
Szláv eredetű szó: szlovén tonja (‘mély víz, mocsár’), szlovák toňa (‘csendes mély víz a folyóban’), ukrán, orosz tonja (‘az a hely, ahol a halászhálót kivetik’). Az átadó nyelv bizonytalan. A magyar szó legkorábbi példái (a 15. századig) a fenti jelentéskörben mozognak; a ma általános jelentés ‘halászó hely’ ⇨ ‘halászok szállása’ ⇨ ‘szállás’ vonalon fejlődhetett ki.
