tárgy
tárgy – ‘az, akire vagy amire cselekvés, tevékenység irányul’: szerelmem tárgya egy szőke leány; ‘amiről beszélgetés, vita folyik’: eltér a tárgytól; ‘az, amit művészi alkotás ábrázol, téma’: a kép, a regény tárgya; ‘ismeretkör az iskolai oktatásban’: kedvenc tárgya a fizika; ‘a „kit? mit?” kérdésre felelő mondatrész’: tárgyas ragozás; ‘objektíve létező dolog’; élettelen dolog ‹személlyel, élőlénnyel szembeállítva›’; ‘használati eszköz, dolog, holmi’: talált tárgyak osztálya. Származékai: tárgyaló, tárgyalás, tárgyas, tárgyatlan, tárgytalan, tárgyias, tárgyilagos, tárgyilagosság.
Az ófrancia targe (‘pajzs, hordozható ostromfedezék’) átvétele a korabeli [tardzs] ejtés alapján; a szó germán eredetű: óizlandi targa (‘kis pajzs’). A magyar szó is sokáig ostromtetőt és pajzsot jelentett, majd céltáblát, mivel régebben ennek is használták a pajzsot nyíllövésnél és dárdavetésnél. A 18. századtól indult meg a ‘lövés célja’ ⇨ ‘tevékenység, cselekvés célja’ jelentésfejlődés, amely a mai elsődleges jelentéskörhöz, s végül az elvont értelemhez vezetett. Lásd még tárcsa.
