tégla
tégla – ‘égetett cseréphasáb mint falazóelem’. Származékai: téglás, tégláz.
A latin tegula (‘tetőcserép’) átvétele; a középső szótag magánhangzója a két nyílt szótagos tendencia jegyében esett ki, az e megnyúlását okozva (mint a málna esetében). A latin szó a tegere (‘befed’) ige származéka, akárcsak a mi tóga szavunk. A ‘cserép’ ⇨ ‘tégla’ jelentésváltozás alapja, hogy mindkettő azonos anyagú építkezési kellék.
