terminus
terminus – ‘határidő, határpont’; szakszó, műszó. – terminológia: ‘szakszókincs’. – terminális: – ‘végső, utolsó ‹sorozatban, láncolatban›’. – terminál: ‘fogadó és indító épületek együttese ‹repülőtéren, buszpályaudvaron›’; ‘számítógéphez csatlakoztatható berendezés’. – terminátor: ‘árnyékhatár a Nap által megvilágított Holdon vagy más égitesten’.
Tudományos szakszócsalád a latin terminus (‘határkő, határ, korlát’), illetve terminare, terminatum (‘határol’) szavak nyomán; végső forrásuk a görög terma (‘határ, vég’).
