tökél
tökél – ‘‹el- igekötővel› elhatároz’; ‘‹régen› véghezvisz, teljessé tesz’. Származékai: (el)tökélt, tökéletes, tökéletesség, tökéletesít, tökéletesedik, tökéletlen, tökéletlenkedik, tökély.
Alighanem a tesz ige te-, tö- tőalakjának származéka gyakorító -kél képzővel (mint szemerkél, járkál); a ‘(meg)tesz’ ⇨ ‘tökéletes’ jelentésfejlődésre párhuzamot kínál a latin facere, factum (‘csinál’) ⇨ perfectus (‘tökéletes’). Nem lehetetlen, hogy a k a tőhöz tartozik; ez esetben megőrzött régiség az alapige finnugor előzményei nyomán; végül az is lehet hogy a ~ nem a tesz származéka, hanem ismeretlen eredetű.
