tönk
tönk – ‘fatuskó, favágó tőke’; ‘gomba szára’; ‘anyagi romlás’: a tönk szélén áll.
A tőke szó származéka; előbb n járulékhanggal tönkő alak keletkezett, amelyre sok régi adat van, majd ebből vonódott el a ~ forma. A fenti harmadik jelentés a tönkremegy, tönkretesz, tönkrejut igekötő-szerű előtagjából keletkezett a nyelvújítás korában. Ezek feltehetőleg a folyami hajózás szókincséből valók: a víz alatti vagy vízbe sodródott farönkökre ráfutott hajó könnyen elsüllyedhetett. Csak az a bökkenő, hogy a 19. század vége előttről nincsen ilyenre utaló adat. Más nézet szerint arra a favágó tönkre kell gondolni, amelyen a kidobásra szánt bútort felhasogatták – ám ez sem több spekulációnál.
