törvény
törvény – ‘a társadalom életét irányító, az államhatalom által lefektetett jogszabályok egyike’; ‘ilyen szabályok összessége’: a törvény szelleme; ‘igazságszolgáltató hatóság’: a törvény elé állít; ‘az anyagi világban érvényesülő szabályszerűség’: a természet törvényei; ‘ilyen szabályszerűség tudományos megfogalmazása’: Kepler harmadik törvénye. Származékai: törvényes, törvényesség, törvényességi, törvénytelen, törvénytelenség, törvénykezik, törvénykezés.
Bizonytalan eredetű szó. Ótörök eredetére vallhatnának a következők: türk, ujgur törü, kun, csagatáj, oszmán töre (‘törvény, jog, szokás’). A jelentések pontosan megfelelnek, s szavunk tör- eleme hangtanilag is levezethető belőlük, ám a ~ sajnos nem lehet ennek -vény képzésű származéka, mert ez a képző kizárólag igékhez járulhatott a régiségben.
