tőzeg
tőzeg – ‘mocsárban rothadó növényrészek tömege’: tőzegláp; ‘‹némely vidéken› tüzelőnek használt szárított trágya’.
Ótörök eredetű: türk, csagatáj, oszmán, azeri tezek, tatár tizek (‘szárított trágya mint tüzelő’). A magyar szó első szótagja labializálódott, majd a hangsúly hatására megnyúlt. Ritkább tőz alakja egy tőzek formából vonódott el, a többes jelnek érzett -k kivetésével. Lásd még tőzike.
