tud
tud – ‘ismerete, értesülése, tapasztalata van ‹valamiről›’; ‘ért és beszél ‹valamely nyelven›’: tud franciául; ‘‹felkészülése nyomán› képes végrehajtani’: tud úszni, zongorázni; ‘‹tárgyatlanul› okos, felkészült, ért hozzá’: nagyon tud ez a gyerek; ‘képes ‹valamire›’: nem tudom behajlítani a bal karomat. Származékai: tudás, tudós, tudat, tudatos, tudatosít, tudattalan, tudatlan, tudatlanság, tudomány, tudományos, tudomás, tudakozik, tudakozó, tudakozás, tudakol, tudálékos, tudákos, tudákoskodik, (ki)tudódik, tudor.
Ősi örökség az uráli korból: zürjén töd-, votják tud-, finn tuntea, szamojéd tumta (‘tud, megtud’). A ~ az uráli *tunta alapszónak szabályos folytatója.
