tűr1
tűr1 – ‘elvisel ‹fájdalmat, sérelmeket›’; ‘türelemmel várakozik’: tűrj és bízva bízzál (Madách); ‘‹káros jelenségeket› elnéz’. Származékai: tűrés, tűrhető, tűrhetetlen, türtőztet, türelem, türelmes, türelmi, türelmetlen, türelmetlenség.
Ótörök jövevényszó a csuvasos rétegből: türk, kun, csagatáj töz-, tatár tüz- (‘elvisel’); ezek alapján feltehető egy ócsuvas *tör- vagy *tür- alak, amely szavunknak előzménye.
