utál
utál – ‘undorodik ‹valakitől, valamitől›’; ‘erős ellenszenvet érez iránta’. Származékai: utálat, utálatos, utálatosság, utálkozik.
Bizonytalan eredetű szó. Valószínűleg gyakorító -ál képzőt visel; ut- alapszava talán ugorkori örökség: vogul ajt-, osztják áget- (‘okád’). Az egyeztetés hangtani és jelentéstani nehézségekkel jár.
