utó-
utó- – ‘‹összetételek előtagjaként› utólag megjelenő; utolsóként álló’; pótló, kiegészítő’: utóhatás, utóíz, utórezgés; utószó, utótag, utóvéd; utójáték, utókúra.
A fenti összetételek nyelvújítási alkotások, általában a német Nach- előtagú összetételének mintájára születtek. Az ~ voltaképp elvonás az utólagból; lásd utó.
