ügy
ügy – ‘‹intézkedést kívánó› eset, helyzet, tényállás’: a továbbtanulásunk ügyében döntenek; ‘közösség, szervezet életében adódó hivatalos tennivaló’: a hivatal csak halogatja a telekügyek elintézését; ‘cél, eszme, ennek elérésére való törekvés’: Benned az emberiség űgye boszulva vagyon (Berzsenyi). Származékai: ügyes, ügyesség, ügyeskedik, ügyeskedés, ügyetlen, ügyetlenség, ügyetlenkedik, ügyész, ügyészség, ügyészi, ügyködik, ügynök, ügynökség, ügynökösködik, ügyel, ügyelő, ügyelet, ügyeleti, ügyeletes.
Bizonytalan eredetű szó. Esetleges finnugor származásának egyetlen, és ezért nem perdöntő tanúja lehet a zürjén zilj (‘serény, fürge’), amelyből szabályos levezetéssel igy alakhoz jutunk. Valóban ilyen formát mutat az ~ a legkorábbi előfordulásaiban, s ez megmaradt a belőle fakadt igyekszik igében is, amely jelentésében a zürjén szó értelmét őrzi. Lásd még együgyű, ügyefogyott, ügyvéd.
