ül2
ül2 – ‘‹ünnepet› megszentel, megtart ‹meg- igekötővel is›’: abban az esztendőben korán ülték a húsvétot; ‘vendégséget, lakomát tart, rendez’: tort ül, menyegzőjét üli.
Abból az ősi és ismeretlen eredetű *id szóból való, amely egyház, ünnep szavainkban is rejtve él, és ‘szent’ jelentésű. Régebbi üdl, ill, üll alakjai elárulják, hogy az alapszó denominális -l képzőt kapott, majd hasonulással és palatalizációval fejlődött tovább: idl ⇨ ill ⇨ üll, végül a tőmássalhangzó megrövidült, alighanem az ül1 analógiás hatására. A ‘megszentel’ ⇨ ‘lakomázik’ jelentésváltozás abból érthető, hogy az egyházi ünnepek megszentelése is általában bőséges étkezéssel járt együtt.
