ürügy
ürügy – ‘hamis ok, jogcím’: fogfájás ürügyével elkéredzkedett a harmadik óráról; ‘‹divatos henye szóhasználatban› alkalom’: a könyve megjelenésének ürügyén megszólaltatták a televízióban is.
Az örv1 eredetibb örü alakjából származik a kicsinyítő -d képző gy változatával (mint jobbágy). A valami örvén és valami ürügyén kifejezések máig azonos jelentésűek; az ~ viszont, szemben az örv szóval, önállóan is szélesebb körben használatos: jó ürügy, ürügyet keres, talál. Ez bizonyára annak tulajdonítható, hogy a nyelvérzék az ür(es) és az ügy szavak összetételét véli benne.
