vakmerő
vakmerő – ‘meggondolatlanul merész’; ‘túlzó’: vakmerő remények. Származékai: vakmerőség, vakmerősködik. A vak összetétele a mer2 ige folyamatos melléknévi igenevével, amely eredetileg ‘merész’ jelentésű volt. A ~ tehát mellérendelő összetétel, tkp. ‘vak-merész’, s nem jelöletlen határozói, azaz ‘vakon merő’.
