vegetál
vegetál – ‘‹ember› tengődik’; ‘‹növény› tenyészik, terem’. – vegetáció: ‘növényzet, növénytakaró’; ‘tenyészet’.
Nemzetközi szócsalád a latin vegetus (‘erős, mozgékony, eleven’) származéka, a vegetari, vegetatus (‘tenyészik’) ige nyomán; forrása a vegere (‘mozgat’) ige. A ~ ma általános jelentése a német vegetieren igével együtt került nyelvünkbe, s bizonyára így értődik: ‘úgy él, mint a növény, nem emberi életet él’. Lásd még vegetárius, vegetatív.
