vés
vés – ‘szilárd anyagba szerszámmal lyukat, vájatot mélyít’: falat vés; ‘vésővel kialakít’: kőbe vésett fájdalom; ‘‹emlékezetbe› rögzít’: eszébe vés, elméjébe vés. Származékai: véső, véset, vésődik.
Ősi örökség a finnugor korból: osztják vas- (‘hasít’), zürjén vezs(ini) (‘levág’), finn veistää, észt vestma (‘farag’).
