Ábel Ferencz,
Ábel Ferencz,
Jézus-társasági szerzetes tanár, szül. 1722. jul. 9. Manigán Nyitra-megyében; a gymnasiumot Eperjesen és Kassán végezve a jezsuita-szerzetbe lépett 1740-ben. 1751-ben mint első éves theologus Nagyszombatban tanult. Később a tanári széken oktatta az ifjuságot, azután a templomban hirdette az Isten igéjét. 1758-ban a bölcseleti tanszékre is képesíttetett s 1760-ban a nagyszombati akadémián mint az ethika és természeti jog tanára működött. A szerzet feloszolván, Eperjesre ment tót hitszónoknak, hol 1784-ben meghalt.
Midőn az ékesszólást és költészetet tanítá, tudori oklevelet nyert; ezen alkalomból irta elegiacus latin költeményét Betulia pia Judithae fraude servata, melynek első része 1749-ben, másik része 1750-ben jelent meg Kassán.
Keresztény tanítást is adott ki kérdések- és feleletekben tót nyelven 1762-ben Nagyszombatban.
Horányi, Nova Memoria. I.
Fejér, Histor. Acad. Scient. Pazmaniae. 64.
Básthy, Magyarok emléke I.
Fasc. Eccles. 1842. II. 335.
Stoeger, Scriptores Prov. Austr. Soc. Jesu.
