Ábrai Károly,
Ábrai Károly,
középiskolai tanár és volt polgármester, családi nevén Figura, szül. Szatmárt 1830. decz. 8.; a gymnasiumi tanfolyamot Szatmárt és Lőcsén végezte. Résztvett a szabadságharczban, előbb mint «debreczeni vörös szalagos önkéntes», majd mint honvéd, Máriássy, Dembinszky, Visoczky, Perczel és Mészáros tábornokok parancsnoksága alatt. A harczok lejártával 1850–53-ig a jogi és theologiai tanfolyamot végezte a debreczeni ref. főiskolában; 1853-ban szülőföldjére Szatmárra hivatott meg ref. segédlelkésznek és gymnasiumi tanárnak; 1862-ben a hódmezővásárhelyi ref. lyceum tanára lett. 1870-ben Hódmezővásárhely város főjegyzőjévé választatván meg, elhagyta a tanári pályát; alig másfél évig volt itt főjegyző, midőn 1871-ben Csongrádmegye főjegyzővé választotta, mely állást öt évig viselte; majd 1876-ban Hódmezővásárhely közönsége a város polgármesterévé választotta; mely tisztéről 1884. okt. 31. lemondván, az irodalomnak és családjának él.
1846-ban az Életképekbe küldött Julius név alatt fürdői tudósításokat és rövid utirajzokat és a nevezett lapnak állandó munkatársa maradt. 1848–49-ben dolgozott még a debreczeni Alföldi Hirlapba, Pesti Hirlapba és több más kisebb lapba J. Sz. Á., m., mk., mi. betűk és «vörös szalagos» név alatt tábor-, csata- és életképeket, utleirásokat és charivariféle apróságokat a katonai életből. 1852-ben a Szilágyi Virgil által szerkesztett Budapesti Visszhangban, 1853-ban a Délibábban, 1854-től kezdve a Hölgyfutárban irt fürdői tudósításokat, rövidebb utleirásokat, tárczaczikkeket, beszélyeket és aesthetikai értekezéseket, legtöbbnyire név nélkül; később Tóth Kálmán és utódja Balázs Frigyes szerkesztése alatt körülbelől egy évtizeden át állandó és rendes munkatársa volt e lapnak; elbeszéléseit, novelláit és tárczaczikkeit saját neve alatt közölte. 1856–60-ig a Vahot Imre által szerkesztett Napkeletbe írt novellákat és történelmi tárgyú rövidebb dolgozatokat, 1859–62-ig a Divatcsarnoknak, 1860-ban a Családi Körnek, 1868–73-ig a Nefelejtsnek és 1864–68-ban a Fővárosi Lapoknak volt munkatársa. Elbeszéléseket irt a Csokonai Albumba (1861.), Gombostűbe (1861–62.), Ország Tükrébe (1864.), a Nemzeti Képes Ujságba (1863.) és az Igazmondóba (1867.) 1865-től kezdve több éven át a Honban, különösen ennek esti lapjában közölt szépirodalmi dolgozatokat, leginkább az 1848–49. honvéd-világból, kisebb aesthetikai czikkeket, birálatokat (sokszor m. és mi. betűk alatt), és «vidéki társadalom» czikkeket név nélkül. 1886–69-ben a Magyarország és Nagyvilágnak, 1868-ban a Hazánk és a Külföldnek, 1862–69. a Hortobágynak, 1864-től a Szegedi Hiradónak és 1889-ben a Nagy-Szalonta és Vidékének munkatársa. 1868-ban a Kunsági által szerkesztett Honvédvilágban jelentek meg tőle elbeszélések, valamint a Kossuth-Albumban és 1869-ben a Honvéd-Albumban. Továbbá irt több fővárosi s vidéki naptárba szépirodalmi czikkeket.
Munkái:
1. Történeti beszélyek 2 kötet. pest, 1859.
2. Az utolsó Szapolai. Regény 4 köt. U. ott, 1860. (Ism. Nefelejts.)
3. Egy esküszegő király. Regény. U. ott, 1861.
4. Emléklapok a hazai történelemből. Ugyanott 1861.
5. Rajzok nemzetünk múltjából. U. ott. 1862.
6. Nagy Hazafiak. Regény 3 kötetben. U. ott. 1865.
7. Hangok a viharból. Ujabb beszélygyüjtemény. U. ott, 1869.
8. Magyarország 1848–49. Regényes korrajz. U. ott, 1870.
A Heckenast Gusztáv által 1865-ben megindított Regélő folyóiratnak egyik főmunkatársa volt s több novelláján kivül a következő regényei jelentek meg ebben: A paradicsom-kertben. 2 kötet (1866.) Vihar után. 4 kötet (1867.) és Romok a hullámtörésből. 4 kötet (1868.)
1861-ben indította meg Szatmárt a Szatmári Értesítő vegyes tartalmú hetilapot Börkey szerkesztői czíme alatt, maga főmunkatárs czég alatt intézte a szerkesztést; 1862-ben a lapot Tárogató cz. hetenként kétszer megjelenő társadalmi s vegyes tartalmú lappá alakította át Zombori Gedő tanártársának adván át a szerkesztést és maga mint főmunkatárs maradván a lap mellett. 1861-re szerkesztette a Szatmári képes Naptárt is. 1869-ben H.-M-Vásárhelyen alapította a Vásárhelyi Közlönyt és szerkesztette 9 éven át.
Álnevei s jegyei: Julius, Szathmári, Vörös szalagos, m. i., m. k., sk., Θ, xx. Az álneveket az Életképekben 1846–47, Alföldi Hirlapban 1848–49., Budapesti Visszhangban 1852.; a betűket és jegyeket a Délibábban 1853., Szatmári Értesítőben és Tárogatóban 1861–64. és Vásárhelyi Közlönyben 1869–85-ben használta.
Szinnyei Repertoriuma I. II.
Moenich és Vutkovich, Magyar Irók Névtára.
Suhogó 1884. 1. sz. arczk.
Petrik Bibliogr. és Könyvészete.
Önéletrajzi adatok.
