Ács Károly,
Ács Károly,
ev. ref. lelkész, szül. 1819. máj. 20. Lepsényben, Veszprémm., tanulmányait Pápán végezte 1843-ban. A következő évben a költészeti osztály tanítója, 1845–47-ben kocsi (Komáromm.) akademikus rektor volt. 1847-ben Habai kir. táblai előadó mellé jegyzőűl esküdött fel; majd Budára ment és a helytartótanács fogalmazói osztályába vétetett fel. 1848-ban Pázmándy Dénes fehérm. főispán oldalánál mint titkár működött, de csakhamar megszűnvén a rendszeres közigazgatás, veszprém- és fehérmegyei rokonaihoz vonult. A következő év tavaszán, mivel a hittani pályát is elvégezte, Papkeszin alkalmaztatott segédül; csakhamar rendes lelkészévé választá Tihany, innen 1852-ben Henye, két évvel utóbb Tót-Vázsony hivta meg, hol szeme világát még élte javában elveszítvén, segédet volt kénytelen tartani, mignem 1882. márcz. 2. meghalt.
Már tanuló korában irt költeményeket, melyek közül a pápai Tavasz zsebkönyvben több megjelent, apróbb dolgozatai még a Vasárnapi Ujságban és Prot. Egyh. és Isk. Lapban jelentek meg 1860-ban.
Munkái:
1. Ne felejts Istent. Pápa. 1855. (Imák. 2. bőv. kiadás. Veszprém. 1874.)
2. Egészség tudomány versben; mely azonban, mint hasonló apró iskolai füzetei a veszprémi egyh. megyén túl szélesebb elterjedést nem nyertek.
Uj M. Athenás.
Budapesti Hirlap 1882. 66. sz.
