Bakfark (Bacfort, máskép Graevius) Bálint,
Bakfark (Bacfort, máskép Graevius) Bálint,
erdélyi szász eredetű zeneszerző s hegedűművész; többnyire külföldön, kiváltkép Lengyelországban élt. Beutazta Német-, Franczia- és Olaszországot; 1570-ben Miksa császár meghívására Bécsbe ment és a császári udvarban tartózkodott; azonban hosszabb ideig Zsigmond Ágost lengyel király udvarában élt, kivel, mint munkájának előszavából kitűnik, közelebbi viszonyban volt. Meghalt 1576. aug. 13. Páduában 69 éves korában.
Munkái:
1. Premier livre de tabulature de luth. Paris, 1564.
2. Bakfarci Valentini Greffi Pannonii Harmoniarum musicarum in usum testudinis factarum. Tomus I. Cracoviae 1565–69. Ivrét két részben (A munka Zsigmond Ágost lengyel királynak van ajánlva, ki neki, mint a fejedelmi zenekar igazgatójának, nemesi jószágot adományzott. E könyv két példánya a bécsi udvari s a krakkói egyetemi könyvtárban őriztetik.)
A Theatrum Musicum cz. 1571-ben megjelent lant-táblázat-gyűjteményben is van Bakfark hazánkfiának két műve.
Wallaszky, Conspectus 171. l. (Siriratát közli.)
Graesse, Trésor de Livres rares et précieux. Dresde, 1869. Suppl. Tome VII. 57.
Budapesti Közlöny 1870. 211. sz.
M. Könyv-Szemle I. 294. l. (Bartalus István, ki a fönt nevezett munkának krakkói példányát fölfedezte.)
Ságh, Zenészeti Lexikon 33.
