Balogh Sándor,
Balogh Sándor,
szépműv. és bölcselettudor, győri kanonok és a püspöki lyceum aligazgatója, szül. 1743 táján Kapuváron, Sopronmegyében; tanulmányait a győri gymnasiumban végezvén, 1761-ben a jezsuita rendbe lépett és a theologiát Trencsénben folytatta. Ezután Egerben, majd Budán a latin nyelvet és ékesszólást tanította. A jezsuita rend eltöröltetvén, világi pap lett és a győri prépost, kanonok és Komárom fölötti monostori apát lett. Meghalt 1810. jul. 13. 67 éves korában.
A magyar szótárhoz gyűjtött anyagot. Nevezetes könyvtára volt, melyet nyilvános használatra hagyományozott és gyarapítására alapítványt tett.
Munkái:
1. Idyllion haluceuticon ill. ac. rev. d. Joanne Szily de Felső-Szopor, Sabariensi episcopo inaugurato... Jaurini 1777.
2. Augustae Theresiae, regi apostolico... ob translatam Budam universarum scientiarum academiam eucharisticon sacratum, dum haec artium universitas anno 1780. instauraretur. U. ott, 1780.
3. Szent Istvánnak, Magyarország első királyának dicsérete... Bécs, 1805.
Egy levelét, melyet 1806-ban Kovachich Márton Györgyhöz irt, a m. n. muzeum őrzi.
Révai M., Candidati Erigendae Eruditae Societatis Hungaricae. Jaurini, 1791. 67.
Horányi, Nova Memoria I. 276.
M. Kurir 1805. I. 16. sz.
Verein, Ofner Pester Zeitung. 1810. 63. sz.
Allg. Literatur Zeitung. Jena, 1810. III. 848. l.
Catalogus Bibl. Fr. Com. Széchenyi Suppl. I. és II.
Kis János Emlékezései II. 241.
Pauer, Egyházi Rend Érdemei 412.
Stoeger, Scriptores 20.
M. Könyv-Szemle IV. 337.
Petrik Bibliographiája I. 170. 172. (Hibásan irja B. Eleknek.)
