Barabás Sámuel,
Barabás Sámuel,
orsz. levéltári fogalmazó, okl. középiskolai tanár és a tört. társulat vál. tagja, szül. 1855. nov. 14. Tapolczon, Háromszékmegyében; tanult Sepsi-Szent-Györgyön és Székelyudvarhelyen 1876. juniusig; tanulmányait a pesti egyetemen végezte 1880-ban. Mint ösztöndíjas az 1881–83. tanévekben tagja volt a Sickel Tivadar vezetése alatt álló Institut für oesterr. Geschichtsforschung cz. intézetnek; honnan visszatérve 1883 őszén a pesti egyet. könyvtárhoz neveztetett ki segédtisztté, honnan 1885-ben az országos levéltárhoz lépett által.
Kisebb dolgozatai a Századokban és Tört. Tárban (1880–90.), tárcza-czikkei a Honban (1880. 155. sz.), Bud. Hirlapban (1882–85. 30. 45.), Vasárnapi Ujságban és Ország-Világban (1885.) jelentek meg.
Munkái:
1. Frater Martinuzzi György élete. Pozsony, 1885. (M. Helikon 52. füz. II. oszt. 2. köt. 5. füz.)
2. Babenbergi harczos Frigyes (1230–1246.) Bpest, 1885. (Különnyomat a Századokból.)
3. I. Rákóczy György és a porta. II. kötet. Bpest, 1888. (Beke Antallal együtt rendezte sajtó alá, az I. kötetet Szilágyi Sándor szerkesztette.)
Önéletrajzi adatok.
