Baricz (Baritz) György (ikafalvi),
Baricz (Baritz) György (ikafalvi),
mérnökkari cs. és kir. alezredes, a m. t. akadémia lev. tagja, szül. 1779. okt. 28. Nagy-Enyeden, hol atyja ref. pap volt; szülővárosában végezvén a bölcseleti, hittani s jogi tanulmányokat, Bécsbe ment a mérnöki akadémiába, honnan öt év mulva 1805-ben a hadmérnöki karhoz vétetett fel kadétnak; 1807. szept. ugyanott főhadnagynak neveztetett ki. E pályán kivált Raguzában, Leopoldvárban, Eszéken és Peschierában több évig várerősítési tiszti, Dalmácziában Zárában pedig igazgatói hivatalt viselt; végre 1839. nov. alezredes lett. Meghalt 1840. decz. 27. Zárában. A m. tud. akadémia 1882. márcz. 9. második nagygyűlésén lev. tagjáúl választotta.
Benkő Ferencz életrajzát irta a Tudományos Gyűjteménybe (1817. XII. 112.); a m. tud. akadémiahoz tudósítást küldött be a milanói s velenczei könyvtárakról (M. Tud. Társ. Évk. II. 1–20, 63–73.); értekezést irt a Magyar Kurirba (1823): Egy a Dunán Pest és Buda között építendő, lánczon függő, állandó hidról, mely az Ephemer. Posonienses cz. hirlapban latinúl is megjelent. A m. t. akadémia részint kéziratok vizsgálásával, részint a hadtudományi szótár tetemes részének elkészítésével őt bizta meg.
Munkája: Cornelius Tacitus munkái. I. kötet. Bécs, 1822.
Életének egy részét Tacitus Historiái s Annalesei és ifj. Plinius leveleinek magyarra fordításával töltötte, mely azonban kéziratban maradt.
M. Akad. Értesítő 1840–41. 19. l. (Toldy gyászbeszéde az 1841. febr. 8. gyűlésen.)
M. Tud. Társaság Évkönyve VI. I. osztály 133. l.
M. Tudós-Társasági Névkönyv 1842. II. 73.
Ferenczy és Danielik, M. Irók I. 23.
Toldy Munkái V. 27.
