Bartók Gábor,
Bartók Gábor,
ev. ref. igazgató-tanár, szül. 1813. ápr. 14. Encsencsen, Szatmármegyében, hol atyja iskola-mester volt; tanulmányait 1823-ban Sárospatakon kezdte; a jogi s theologiai szakot is itt végezte 1838-ban. Ekkor Máramaros-Szigetre ment elemi tanitóúl. 1841-ben a költészeti és szónoklati osztályok, 1850-ben pedig a bölcselet rendes tanárává választatott meg. Szigetről 1856-ban Szatmárra hivták meg gymnasiumi igazgatónak, hol 1867-ig működött, midőn nyugalomba vonúlt. Meghalt 1876-ban aug. 3. Szatmártt.
1838 óta beszélyek, táj- és népismertetések, humoros rajzok és levelek jelentek meg tőle a következő lapokban: Regélő, Regélő P. Divatlap (1843–44.), Életképek (1845–48.), Pesti Napló, Prot. Egyh. és Iskolai Lap, Tanodai Lapok, Vasárnapi Ujság (1855–1861.), Magyar Néplap (1857.), Üstökös és Sárospataki Füzetek (1860–1863.)
Munkái:
1. Eszélytan. Pest, 1855.
2. Székfoglaló beszéd. Szatmár, 1856.
3. Szatmár-Németi szab. kir. város egyházi és polgári történetei. Sarkadi Nagy Mihály után rendszerbe ütötte. U. ott, 1861. (Ism. Szépirod. Figyelő 1861. Bud. Szemle XIV. 1862.)
Kézirata: A szatmári tractus ekklezsiáinak históriája (1808.) a szatmári ref. egyház levéltárában.
Kiss Kálmán, A szatmári ref. egyházmegye története 354. 809.
Bartók Gábor, Szatmár-Németi Története 194.
Szinnyei Könyvészete.
Uj M. Athenás.
Petrik, Bibliogr. és gyászjelentés.
