Beervaldszky János,
Beervaldszky János,
bölcselettudor, odorini plébános a szepesi róm. kath. püspökmegyében, szül. 1846-ban Felső-Répáson Szepesmegyében; a főgymnasiumot Lőcsén, a theologiát Szepeshelytt végezvén, 1869-ben misés-pappá szentelték fel; azután Márkusfalván és Lőcsén segédlelkész volt. 1874-ben lett a lőcsei főgymnasiumnál hitszónok és az ottani főreáliskolánál hittanár; 1875-ben ugyanezen iskolához a nyelvek és bölcselet tanárának neveztetett ki és 1877-ben a budapesti egyetemen bölcselettudornak avattatott fel. 1880-ban odorini lelkész, 1882. szentszéki ülnök, alesperes és lőcseegyházkerületi tanfelügyelő lett.
Czikkei főleg az egyházi műrégészetet, tanügy-politikát, egyházpolitikát és Szepesmegye multját tárgyalják; megjelentek a Szepesi Hirnökben (1871 óta), a pozsonyi Das Rechtben (1874–75.), a Magyar Államban (1875–85.), a Magyar Koronában (1881–82.) és a Kath. Társadalomban (1882.)
Munkája: A nevelés gondolata. Metaphysica-pädagogiai értekezés. Lőcse, 1877.
Sajtókészen: A természet-bölcselet és A szepesi tanügy cz. munkái.
Catalogus Bibl. Joann. Card. Simor és önéletrajzi adatok.
