Blümelhuber Ferencz,
Blümelhuber Ferencz,
hittudor, esztergomi kanonok, szül. 1824. jan. 12. Duna-Földvárott; a gymnasiumot Budán és Nagyszombatban, a theologiát Bécsben végezte. 1847. júl. 20. miséspappá szenteltetvén, segédlelkészkedett Doroghon, később Budapesten; 1850-ben a pesti központi papnevelő tanulmányi felügyelője, a Jó és Olcsó könyvkiadótársulat titkára volt; 1855. elején az esztergomi papnevelőben hittanár és 1874-ben kanonok és apát lett. Még ezután is tiz évig viselte tanári hivatalát.
Irodalmi munkái főleg az egyházi régiségtanra vonatkoznak. Czikkei leginkább a Religióban (1849–58.), Uj M. Sionban (1870–80.), Idők Tanujában (I. evf.) és a Családi Lapokban (1855–56.) jelentek meg.
Munkái:
1. Az egyházi művészet régészeti s gyakorlati kézikönyve. Esztergom, 1873. (Ism. Uj M. Sion.)
2. Műtörténeti kalauz. U. ott, 1874.
Szerkesztette a Kath. Néplapot 1850. szept. 12-től 1855. máj. 2-ig.
Álneve s jegyei: Földvari, Bl. F., †., †††.
Ferenczy és Danielik, M. Irók I.
Mayer István, Esztergomi Pál ág. Irod. Működése.
Szinnyei Repert. Tört. I.
Zelliger, Esztergomm. Irók.
M. Sion 1890. 264. és önéletr. adatok.
