Bobula János,
Bobula János,
műépítő és gyakorlati építőmester a fővárosban, szül. 1844. márcz. 15. Liptó-Ujvárott; a gymnasiumot Komáromban végezte; ekkor atyja őt Rimaszombatba Miks Ferencz építészhez adta; felszabadulása ideje után Losonczon mint művezető épített; egy évvel később Pestre jött és itt mint rajzoló és művezető működött. 1863-ban építőmesteri oklevelet nyert és 1867-ben Pest városánál mint építőmester igtattatott be. Utazott Német- és Francziaországban. 1885-ben a Ferencz-József-rend lovagkeresztjével tüntette ki a király.
Utazása közben több hirlapnak levelezője volt és barátja Böszörményi Magyar Ujságába kizárólag technikai czikket irt; a Vasárnapi Ujságba (1885) A pazigrafiai nyelvtan vagyis a világirás könyve cz. czikke jelent meg.
Munkái:
1. Janosik. Pest, 1863.
2. Minerva. U. ott, 1869. (Szépirodalmi album, többek közreműködésével.)
3. Dym. U. ott, 1871. (Turgenjeff Füst cz. regénye tótra ford.)
4. Bobula János programm-beszéde a Budapest VI. kerületi választó polgárok előtt 1887. máj. 23. Bpest, 1887.
5. Magyarország iparügye. U. ott, 1888.
Alapította és szerkesztette a hazafias irányú Szlovenszké Novinyt (Tót ujság) 1868. jan. 2-tól decz. 31-ig Pesten; az iparos mozgalmak ujra ébredése alkalmával (1879.) alapította a Magyar Ipar és Kereskedelmi Lapot.
M. Könyvészet 1887–88.
Horváth Ignácz Könyvészete 1887.
Kálnoky Henrik, Bobula János szereplése közéletünkben. Bpest, 1879.
Gelléri Mór, A magyar ipar úttörői. Bpest, 1887. 141. l. arczk.
Szabadkai Közlöny 1889. 19. 20. s z.
