Boja Gergely,
Boja Gergely,
Budapest főváros nyug. tanfelügyelője, szül. 1817. nov. 2. Szegeden, hol a gymnasium hat osztályát végezvén, a kegyesrendiek szerzetébe lépett, melyben tanári működését is megkezdte; később azonban kilépett a szerzetből és miután a pesti egyetemen a bölcseleti tanfolyamot elvégezte, négy évig működött Tatán a Ghyczy-családnál mint nevelő. 1844-ben a nagy-kanizsai tanító-képzőhez neveztetett ki tanárnak és Bajorországba küldetett az ottani tanintézetek tanulmányozására. 1848-ban országgyűlési képviselőnek megválasztatván, rendületlen hive volt a hazának; miért aztán 1850-ben hadi törvényszék elé állíttatott és kegyelem utján életét meghagyták ugyan neki, tanári állását azonban elvesztette; akkor Zalamegye Gulács községében huzta meg magát. 1852-ben Szeged városa hivta meg tanárnak az általa fölállított reáliskolába, hol 17 évig működött 1869-ben Zalamegye, 1872. aug. 1. Budapest tanfelügyelőjévé neveztetett ki. 1878. okt. 1. nyugdíjaztatott és jelenleg Pancsován él visszavonulva. Szegeden léte alatt a Szegedi Hiradónak volt munkatársa.
Munkái:
1. Alkalmi költemények. Szeged, 1865.
2. Szünidői emlékkönyvecske. Tanulók számára. U. ott, 1868.
3. Jelentés a budapesti tankerület népoktatási állapotáról az 1873-ik évben. Bpest, 1874. (Ism. Ung. Schulzeitung 1875. 7. sz.)
Alapította és szerkesztette a Zalai Tanközlönyt 1870. júl. 7-től 1872. okt. 15-ig Nagy-Kanizsán.
Magyarország és a Nagyvilág 1872. 30. sz. arczk.
Családi Kör 1875. 47. sz. arczk.
Petrik Könyvészete.
Kertbeny Bibliographiája. (Magyar Költők 1840–80. Kézirat gyanánt. Bpest.) és a Rulla czimű kézirati jegyzőkönyv a bpesti kegyesrendieknél.
